Nos, lássuk csak. Azzal kezdeném, hogy a címbeli fogalmak talán megérnek egy rövid szómagyarázatot.

Mi a "modern"? A szinonima szótár szerint a modern = korszerű, aktuális, haladó és mai. Modern tehát az, ami új, ami fejlett, ami előremutató - egyszóval minden, ami jelen életünket - a hagyományokkal való szakítás árán is - jobbá kívánja tenni.
Mi a "retró"? Evvel a fogalommal egy régebbi korba visszatekintő, azt felidéző stílusjegyeket magukon hordó tárgyakat és irányzatot illetjük. A retró a leggyakrabban a 60-as, 70-es évek, azaz a közelmúlt emlékeit idézi elő, olyan emlékeket, amiről a köztünk élő idősebb - vagy éppen még csak középkorú - lakosság jelentős része hordoz emlékeket. A retró épen ezért sikeres irányzat a civilizált világ minden táján. Olyan alig elmúlt korszakot idéz meg, amelyben a reklám még csak gyermekcipőben járt és mai szemmel megmosolyogtató, ahol a beat majd a disco zene hangereje meg sem közelítette a mai heavy metal istenek decibel orkánját, ahol a naivabb és lassúbb életritmus - így visszatekintve - vágyakat ébreszt egy a mainál békésebb/nyugodtabb életmódra. Az anakronizmus ott jön, hogy mindez néhány évtizede még határozottan és nagyon is modern volt. Mára azonban az akkori "modern" viszont már csak emlék és "retró".

Ennyit a szómagyarázatról. De hogy jön ez ide? – kérdezhetnék - Végül is itt most a lakberendezésről van szó, nem? Hát éppen ez az. Sehol másutt, mint a forma tervezésben (design) nem fogható meg jobban a stílusok változása. És a lakberendezés (interior design) szoros kapcsolata a formákkal és terekkel külön magyarázatot sem igényel. A festészet, szobrászat és építészet alkalmazott kistestvére a lakberendezés, ami minden éppen aktuális divatirányzatot átvesz, és magába olvaszt.
Nem volt ez másként az előbb felemlített hatvanas / hetvenes években sem. Az akkori útkeresés eredményei, és a ránk köszöntött „műanyag korszak” vívmányainak tömeges alkalmazása mára már megszépítő távolságba került. Ennyi év távlatából azonban egyértelműen kiviláglik, mik azok a stílusjegyek, formák és színek, melyekben újat és időtállót hozott e korszak. Ezen – akkori – újdonságok a mai szemmel nézve még mindig frissek és lakberendezőként is felvállalhatók. Talán éppen ez magyarázza felnőttkorba ért gyermekeink lelkesedését, amivel apáik stílus irányzatából merítve, próbálják reprodukálni – persze megfiatalított és valóban „modern” kísérőelemekkel – a nemrég letűnt hangulatot. Azt a hangulatot, ami fiatalos volt amikor megszületett, és ami új köntösben visszatérve ismét üdítően hat.

A képen látható hálószoba kiválóan példázza mindezt. Van valami kortalan elegancia, rendezett tisztaság, múltba tekintő előremutatás a design-ban.

Józanésszel szinte senki - de legalábbis csak kevesen - választanák a fáradt okkersárgás-borsózöld kísérőjeként a levendula árnyalatú fekete és szürkés-kék színeket. A fotó azonban egyértelművé teszi az ősi mondást: bátraké a szerencse. Ám nem csak a színvilág teszi retró hangulatúvá a szobát, a formák éppen olyan fontos szerephez jutnak. A mélyen lelógó henger-alakú lámpák és azok mintás ernyője egyszerűséget sugall. A szinte puritán szerkezetű ágy és magasított háttámlája kortalan, egy mai modern, vagy minimál stílusú lakásban is megállná a helyét. Az éjjeli szekrényként funkcionáló bútorok egymástól elütő kubista formái jól illenek a szobába. A díszpárna mintája pop-art hatású, kézimunka jellege a korra jellemző, miként az ágytakarón végigfutó domború zsinóros-díszítés is. A tapéta színe és mintája jellemző volt a hatvanas/hetvenes évekre, és így tökéletes összhangban van a szoba egészével. A párnák, a takaró és a tapéta együttese - a 30 éve igen népszerű – Vasarely festményeket juttatja eszünkbe. A cserélhető kockákból álló padlószőnyeg határozottan mai, XXI. századi megoldás, ám a szoba egésze úgy modern, hogy közben maradéktalanul megfelel a hatvanas éveket idéző retró hangulatnak.

(A mellékelt fotó a Better Homes & Gardens magazin weboldaláról - www.BHG.com - lett letöltve)

dr. Németh Gábor lakberendező