A tulajdonosok (Attila és Tibor) húszéves álma valósult meg a kávéház megnyitásával. A két fiatalember a gasztronómia mellett elkötelezett híve a művészeteknek is, nem véletlen tehát, hogy a kávéház hamarosan színházi előadóestek színtere lesz. A kellemes atmoszféra mindenesetre adott, de a belső tér kialakításában megmutatkozó ötletek is mind erősítik ezt a rendkívül szimpatikus törekvést.

A viszonylag új házban berendezett helyiség eredetileg egy márvány burkolatokat értékesítő cég üzlete volt. A padló borítását a szép anyagnak köszönhetően már olyan adottságnak tekintették, amelyen nem érdemes jelentősen változtatni. Maradt tehát a márvány eleganciája, különleges kontrasztot teremtve a természetes fa felületek meleg barna színével.

A kávéház stílusának megálmodásában a két tulajdonoson kívül fontos szerepet játszott egy régi barát, Lakatos Péter is, aki a belső összhang megteremtésével és a hajózásra emlékeztető megoldásokkal fokozta az enteriőrök intimitását és egyedi hangulatát. Az ő ötlete volt többek között a hangsúlyos, vörös falfelületen megjelenő világóra gondolata, amelynek kivitelezésében személyesen is közreműködött.

Az egyéni ötleteknek és az izgalmas, kontrasztos színvilágnak köszönhetően már belépéskor szembetűnő a belsőépítészeti igényességgel kialakított tér, és annak berendezése, illetve dekorációja. Maga a látvány, a színhasználat, a belső elrendezés a tulajdonosok és Lakatos Péter ötletei alapján, a Sonja Lakás Stúdió szakértelmét dicsérik, a bútorok nagy részét is ez a stúdió szállította. Sonja, aki képzőművészként férjével együtt vezeti ezt a vállalkozást, saját kezűleg is részt vett a kávéház falának dekorációjában és a világítótestek megformázásában.

A korábbi márvány üzlet belső kialakításából egyaránt használhatónak tűnt a burkolaton kívül a galéria és a meglévő korlát is, amely némi high-tech hangulattal fűszerezi a kikötők stílusát idéző szín- és formavilágot. A barna- és a natúrszínek különféle árnyalatait drámaian ellenpontozó bordó kimondottan megtetszett a tulajdonosoknak, akik a tervezés minden egyes lépését nyomon követték.

Maga a Rotterdam logo fontos szerepet játszik a belső tér dekorációjában is, hasonlóképpen a hajózást idéző képekhez és a hajómodellhez. Különlegességet jelentenek az olasz stukkó dekor anyaggal kiképzett falfelületen megjelenő, ismert kávétermelő országok kézzel írott nevei is. A kényelmes, süppedős kanapék, és letisztult hangvételű székek, a tonett hatású indonéz bútorok és a saját gyűjteményből előkerült kilim faliszőnyeg érdekes példáját adják a különböző kultúrák és stílusok együttélésének.

A tengerparti hangulathoz hozzátartoznak a hajópadlót imitáló asztalosmunkával készült dobogók is, amelyek azon túl, hogy tagolják a teret, egyszersmind alkalmassá teszik azt különféle előadások és rendezvények lebonyolítására is. Az egyik dobogón kaptak helyet a nagyszülői örökségből származó valódi tonettszékek és asztalok, valamint a háttérben egy tértágító funkcióval is felruházott szép tükör.
A stílus és hangulat megteremtésén túlmenően szükség volt építész segítségére is, aki az egyéb kiszolgáló blokkok megtervezésén túl az első digitális látványtervek elkészítésében is közreműködött. A bárpult kialakítása egyébként közös konszenzus eredménye, amelyhez figyelembe kellett venni az adottságként megjelenő pillérek paramétereit. A reluxákkal eltakart iroda ötlete pedig, ami valódi búvóhely a tulajdonosi kör számára a galérián, szintén egy régi elképzelés megvalósítása.
Egy csésze gőzölgő kávé mellett persze könnyen elszalad az idő és a kellemes percekre, az elfogyasztott finom, friss, helyben sütött süteményekre és salátákra, grillételekre bizonyára szívesen emlékezünk. Talán a bensőséges, intimitást sugalló, mégis nagyvilági hangulatnak, talán a vérpezsdítő színvilágnak köszönhető, de nehéz felállni a székből. Ha máskor nem is, most kétségkívül egyetérthetünk: hajózni bizony muszáj.