Egy étterem definiálásakor rengeteg szempont merül fel, ami nagyon hamar leszűkíti a lehetőségeket, ám nyitottan hagy olyan kiskapukat, amelyek tökéletesre formálása bizony hónapokig is eltarthat. A legnagyobb kihívást számomra az jelentette, hogy folyamatosan összehangoltan tudjon dolgozni minden tervező, hiszen a konyhatechnikus, a szakács, a lakberendező, a vendéglátó mind-mind konkrét elképzeléssel kezd neki a munkának, ami nem mindíg azonos.

Így volt ez itt is. A főszakács pontosan tudta, hogy milyen konyhában szeretne dolgozni, (és hozzáteszem, egy jól működő étteremben az ő szava szent), a konyhatechnológusnak a szabványok ismeretében konkrét elképzelése volt a beépítendő gépek mennyiségéről, a helyiségek elhelyezkedéséről, és persze maradtunk mi a megrendelővel, akik nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy az étterem vendégfogadó része is kifogástalan legyen.
Ám ekkor jöttek az arányok...

Az eredeti építész terv nem felelt meg a konyhatechnológusnak, mivel a konyha részt nagyon szűkösnek találta, viszont adott volt, hogy egyszerre legalább 90 főt el kell tudjon látni az étterem. Ebből a problémakörből úgy sikerült kilábalni, hogy az étterem melletti garázsból elvettünk egy részt, és kb. 50 – 50% arányba osztottuk meg az éttermet.

Jöhetett a tervezés izgalmasabb része, a dizájn.
Kezdetben a mediterrán színek uralkodtak a tervezőasztalon. A legfontosabb szempont a harmónia, kitűnően élt a narancsos környezetben. Itt volt egy aranyos történetem: a burkolatválasztásnál szemben találtuk magunkat a megrendelővel az egyik üzletben egy pontosan 17 színből álló kőburkolattal, amely csodálatos, élénk színekben pompázott, ám egy szín nagyon zavaró volt az összhatásban, amely egy igen markáns zöld volt. Az eladótól megtudtuk, hogy a burkolat tervezőjét a narancs érésének fázisai ihlették meg a színek megalkotására, amire a megrendelőnk nagyon viccesen megkérdezte:" Tud Ön olyan burkolatot mutatni nekünk, ami ugyanígy néz ki, de a narancs tavaszi éretlenségi fázisa kimaradt...?"
Szóval így indult, aztán a sok ötletelésből egy anyagaiban nagyon letisztult elképzelés született, halvány, pasztell színekkel, több variációban.
Csakúgy repkedtek a megbeszéléseken a vanília, pasztel lila, pasztel narancs, és fehér színek, mahagóni bútorokkal.
De itt még nem volt semmi eldöntve. Idővel átalakultak a színek, még jobban leegyszerűsödtek a formák, és uralkodni kezdett a wenge, és a törtfehér. Ez volt az a kombináció, ami igazán beindította a fantáziámat.

A bútorok egyszerűségét, a fényes Barissol mennyezet, az oszlopfőkre helyezett világítótestek, illetve a natúr betonból készített virágágyások ellensúlyozták.. A tervezés, mivel igazán testhezálló volt a feladat innentől nagyon gyorsan ment.
Végül, még egy kis színpadnak is szorítottunk helyet, amely felett az álmennyezet megbontásával egyedi megvilágításokat lehetett tervezni.

Ez egy rendkívül élvezetes tervezési munka volt, tele váratlan fordulatokkal. Bármikor újra előlről kezdeném.

Putnoki Edina lakberendező