Borban az igazság. Ezt a latin szólást szerette volna látni megbízóm házi borozója ólomüveges ajtaján. Nem azért, minta olyan nagyivó volna, hiszen értékes borgyűjteményéből inkább kedves vendégeit kínálgatja, hanem mert mindennek szereti megadni a módját. Kereskedelemben és vendéglátásban jártas szakemberként vallja, hogy minden területnek megvan a maga szakértője. S mivel ezt a gödöllői házat, amely számukra nem az első, de szándékaik szerint az utolsó lesz, olyanná szerette volna építtetni, berendeztetni, hogy minden szempontból megfeleljen az öttagú család igényeinek, lakberendezőt keresett elképzelései megvalósításához.

Az építész terv többszöri, alapos áttanulmányozása, átrajzolása után kezdtek az építkezéshez, így amikor az alapok és a főfalak elkészülte után bekapcsolódtam a munkába, olyan alaprajzot kaptam készen, amelyen minden kívánt funkciónak megfelelően kialakított helyiség jutott. A berendezés megtervezéséhez szinte teljesen szabad kezet kaptam, miután hosszú beszélgetések során tisztázódtak a legfontosabbak. A berendezés időtlenül elegáns, kényelmes, polgári értékrendet megjelenítő legyen! Olyan, amelyik kizár minden ma divatos, holnapra elavuló anyagot, formát. Bár nem „költekezhettem” mértéktelenül, minden olyan berendezési tárgy, amely hosszú távon szolgálja a kényelmet és az esztétikumot, igényesen kivitelezett, jó minőségű, többnyire ide tervezett, gyártott, tehát nem olcsó darab. Máshol még nem általános, kényelmet és egészséget szolgáló megoldásokat is betervezhettem, mint pl. a központi porszívót, a három szintet átfogó szennyes ledobót, a házi fitness helyiség berendezését, amelyhez szauna és zuhanyzó is csatlakozik. Bár itt történt egy kis malőr, amire nem büszke a lakberendező.

A kondicionáló helyiség egyik sarkába tervezett, és kiépített helyére a többszemélyes masszázs medence nem kerülhetett be, mert csak a vásárlás után derült ki, hogy egyik bejáraton sem fér be a házba ez a termetes berendezési tárgy. Ezért épült számára egy külön házikó a kertben. Szerencse, hogy a télen-nyáron azonos vízhőmérséklet így is lehetővé teszi a folyamatos használatot. A ház három szinten szolgálja a családot. A középső szint néhány lépcsőfokkal emelkedik az utca szintje fölé. Ide érkezik a látogató, itt folyik a napi főzés, étkezés és a nappaliban szokásos tevékenységek, de itt található a szülők háló-, fürdő- és gardrób szobája, és a télikert is. Megoldandó feladatul kaptam, hogy az érdekes alaprajzú konyhát úgy kapcsoljam össze az étkezővel (amely egy térben helyezkedik el a nappalival), hogy csupán az ételszag érezze magát száműzve a konyhába, a háziasszony ne.

Ezért került a konyhát az étkezőtől elválasztó falba akvárium, amely az átlátást nem akadályozza, ráadásul az unalmasabb konyhai munkák és az ünnepi étkezések alkalmával egyaránt nyugalmas, üde látványt nyújt a szemlélőnek. Karbantartása sem bonyolult, ugyanis a beépített szekrény nem csak az ünnepi tálalás kellékeit rejti magában, hanem a vízcserélési lehetőséget, a szűrő és levegőztető berendezést is. A nappali ebben a házban mentes a tároló bútoroktól. Hogy nem kicsi alapterülete ellenére mégsem hat barátságtalanul üresnek, az a gondosan kivitelezett, saját megvilágítást kapott függönyöknek, az igényes ülőbútoroknak és az egymáshoz harmonikusan illeszkedő színeknek köszönhető. (És a tolóajtókkal hozzá nyitható télikertnek, amely külön női nappaliként funkcionálhat, amíg a növények el nem foglalják egész területét. Ugyanis itt minden adott ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Napfényből még túlkínálat is van, de a tervezett árnyékolóval majd ez is szabályozhatóvá válik.)

A szobában előforduló színek és a padlóburkoló lap motívumai együtt láthatók az ajtó ólomüveg betétein, illetve megjelennek az általam ide tervezett tiszta gyapjú szőnyegen is. Az emeleten saját lakrésszel rendelkeznek a lányok és az egyetemista nagyfiú, külön-külön saját fürdővel, gardróbbal. Ezek a helyiségek lakóik igényei szerint mind anyaghasználatban, mind színvilágukba eltérnek a ház többi részétől. Megbízóm régi vágya volt, hogy egy angolos hangulatú, könyvekkel bélelt szobában, süppedő bőrfotelben, elvonulva a világtól élvezhesse kubai útjukról hozott kedvenc szivarjait. E tetőtéri helyiség nem rendelkezik ehhez a stílushoz illő adottságokkal, de reményeim szerint a falburkolattal, a függönyökkel és nem utolsó sorban a valóban angol bútorokkal sikerült a kívánt hangulatot megteremtenem.

Sajnos, az ide megálmodott antik vagy legalább régies, állványos földgömböt még nem sikerült fellelnünk, de a szobát nem ezért használják ritkán, hanem, mert a legalsó szinten berendezett borozó legalább ilyen kellemes környezetet teremt a vacsora utáni ejtőzéshez. Itt olykor még háziasszonyunk is rágyújt egy-egy valódi kubai szivarra. A borozó, amely eredendően nagyobb családi és baráti összejövetelek színtere, egyben házi múzeum is. Külső szemlélő számára talán túl sok, talán össze sem illő tárgy található itt. De a gyűjtemény minden darabja, az értékes népművészeti hímzés vagy fafaragvány éppúgy, mint a nagymama nagykendője vagy a hatvanas évek máig működő képes rádiója a háziak szívéhez közel álló saját gyűjtés, ily módon mégis egymással békében megférő darabok.

Házigazdánk szenvedélyes vadász. Bár trófea gyűjteménye a garázs falára száműzetett, az elejtett vadak húsából itt a pincében hagyományos tűzhelyen is elkészíthető a vadlakoma. Hétköznapokon azonban a legjobban kihasznált helyiség a szomszédos fitness „terem”. A testedzést szolgáló berendezéseken kívül egy tévé készülék is került ide, hogy megkönnyítse a monoton, magányos félórákat. A ház itt csoportosuló gépészeti berendezéseit rácsos faajtók takarják, hogy ne borítsák fel a szauna és a szintén fából épített pihenősarok adta barátságos hangulatot. A kivitelezés minden fázisában nem vettem részt, inkább csak az utolsó simításoknál (függönyözés, szőnyegtervezés, képkereteztetés, stb.) voltam jelen, de megbízóim az általam készített terveket olyan következetesen, szinte forgatókönyvként használták a színek, anyagok, bútorok kiválasztásánál, hogy rajtuk kívül én is magaménak érezhetem ezt a házat. S ha a berendezés csak megközelíti a vacsora színvonalát, amellyel megbízóim a közös munka végeztével vendégül láttak, már nem dolgoztam hiába.

Megjelent a Szép Lak 2003. októberi számában.
Krebsz Zsuzsanna