Különösen jót tesz egy munkakapcsolatnak, ha – mint jelen esetben is – a megbízó és a lakberendezô egyben jó barátok is. A régi ismeretség új ötletekre, megoldásokra is serkenti a szakembert.
A berendezéshez csak később kiválasztott világítás itt most főszereplővé vált, és a lámpatestekhez választották a bútorokat, mint gombhoz a kabátot.
A megvásárolt budai lakás pazar környezetben, de elcsüggesztő állapotban volt. Megbízóm nem kívánt falat bontatni sehol, így maradt az eredeti alaprajz. A viszonylag keskeny előszobába nyolc ajtó nyílt, és mind a helyükön maradtak, csak felújítottuk azokat. Olyan koncepció kellett, ami a hátrányokat kendőzi és ami által a különböző helyiségek elkülönülnek egymástól, ám a lakás egésze egységes képet ad majd. Az ötlet előbb jött, mint gondoltuk volna.
Éppen egy bevásárlóközpontban sétálgattunk a lakásfelújítás ezernyi problémáit latolgatva, amikor rábukkantunk egy lámpaüzletre, ahol a bolt költözés miatt jókora kedvezménnyel kiárusította a szépséges fényforrásokat. Hagyományos módon a világítás illeszkedik a lakberendezési tervhez és nem fordítva. Ám ez az eset most más volt. Mintha ránk köszönt volna ott egy fáklyaformájú lámpa, ami ma az előszoba első számú dísze. Ez volt a gomb a kabáthoz. Abszolút egyetértésben döntöttük el, hogy az előszoba legyen mediterrán jelleget imitáló utcaforma, ahol régies hatást nyújt a burkolat kövezete, és a sok ajtó csak egy-egy kapualj, ahova örömmel tér be az ember.
Innentől ment minden, mint a karikacsapás. A tájolás miatt könnyen eldöntöttük, hogy melyik szoba milyen funkciót kapjon, ez hatással volt a színek kialakítására is. Az elképzelést ingával erősítettük meg, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a fekvő- és ülőhelyen milyen hatások érnek bennünket.
A régi lakásból megbízóm nem kívánt bútorokat átmenteni, mindenből újat vettünk vagy készíttettünk. A tervek alapját a régen dédelgetett álmok adták, csak egy kicsit beszélgetnünk kellett róla.
A mediterrán hatás erősítéséhez igyekeztem olyan elemeket és anyagokat felhasználni, amelyek az ilyen délies környezetben előfordulnak és az adott térhez mind esztétikailag, mind funkcionálisan társíthatók. Így készült pl. a nappali és a konyha terve is.
A nappaliban volt egy – a szemnek kissé esetlen – kéménydarab. A mélyedést tovább hangsúlyozva ide boltív került világítással, gipszkartonfal építésével. Ebbe a „fészekbe” került a rattankanapé, amihez tárolóként rattankosarakat választottunk. A nappali bútorát már úgy terveztük, hogy a hat kosár adta a komód alapját, a radiátortakarás és a vitrin csak a meglevő elemek folytonosságát biztosította. Szerencsére a tervek jó asztalosok (Oravecz János és Wiesner Attila) kezébe kerültek, és ők inkább csak hozzáadtak az ötletekhez, nem elvettek belőle. Az előzetes tervek után ők készítették nem kis leleménnyel a nappali, az étkező, az előszoba és a konyha bútorait.
A konyha padlójára sikerült olyan kőburkolatot találnunk, amely – szintén a mediterrán hatást erősítve – megkövült csiga- és kagylódarabokat imitált élethűen. Ez került a konyha alsó és felső elemét elválasztó fal helyére is. Szintén véletlenül akadt utunkba egy – eredetileg aljzatburkoláshoz használt – mozaikbetét. Kifugázva, lelakkozva ez lett a reggelizőasztal lapja, köréje gyártattuk a kovácsoltvas asztalkát és széket is.
Megbízóm igazi otthonának tekinti közös munkánkat. Ez a lakás őt szolgálja minden részletével, feltöltődést nyújtva a hétköznapokon is.
Mátrai Gabriella lakberendező
A berendezéshez csak később kiválasztott világítás itt most főszereplővé vált, és a lámpatestekhez választották a bútorokat, mint gombhoz a kabátot.
Éppen egy bevásárlóközpontban sétálgattunk a lakásfelújítás ezernyi problémáit latolgatva, amikor rábukkantunk egy lámpaüzletre, ahol a bolt költözés miatt jókora kedvezménnyel kiárusította a szépséges fényforrásokat. Hagyományos módon a világítás illeszkedik a lakberendezési tervhez és nem fordítva. Ám ez az eset most más volt. Mintha ránk köszönt volna ott egy fáklyaformájú lámpa, ami ma az előszoba első számú dísze. Ez volt a gomb a kabáthoz. Abszolút egyetértésben döntöttük el, hogy az előszoba legyen mediterrán jelleget imitáló utcaforma, ahol régies hatást nyújt a burkolat kövezete, és a sok ajtó csak egy-egy kapualj, ahova örömmel tér be az ember.
A mediterrán hatás erősítéséhez igyekeztem olyan elemeket és anyagokat felhasználni, amelyek az ilyen délies környezetben előfordulnak és az adott térhez mind esztétikailag, mind funkcionálisan társíthatók. Így készült pl. a nappali és a konyha terve is.
A nappaliban volt egy – a szemnek kissé esetlen – kéménydarab. A mélyedést tovább hangsúlyozva ide boltív került világítással, gipszkartonfal építésével. Ebbe a „fészekbe” került a rattankanapé, amihez tárolóként rattankosarakat választottunk. A nappali bútorát már úgy terveztük, hogy a hat kosár adta a komód alapját, a radiátortakarás és a vitrin csak a meglevő elemek folytonosságát biztosította. Szerencsére a tervek jó asztalosok (Oravecz János és Wiesner Attila) kezébe kerültek, és ők inkább csak hozzáadtak az ötletekhez, nem elvettek belőle. Az előzetes tervek után ők készítették nem kis leleménnyel a nappali, az étkező, az előszoba és a konyha bútorait.
A konyha padlójára sikerült olyan kőburkolatot találnunk, amely – szintén a mediterrán hatást erősítve – megkövült csiga- és kagylódarabokat imitált élethűen. Ez került a konyha alsó és felső elemét elválasztó fal helyére is. Szintén véletlenül akadt utunkba egy – eredetileg aljzatburkoláshoz használt – mozaikbetét. Kifugázva, lelakkozva ez lett a reggelizőasztal lapja, köréje gyártattuk a kovácsoltvas asztalkát és széket is.
