Állandó nyaraló
A felsőörsi telekre kis faházat építettek Bori szülei, és ettől kezdve csodálatosan teltek a nyarak a nagyvárosból kiszabadulva. Telt-múlt az idő, a telken álló szomszéd ház gazdát cserélt, és amikor az új tulajdonos is áruba bocsátotta, Boriék megvették. Négy évvel ezelőtt aztán úgy gondolták, hogy ha már a fél életüket úgy is itt töltik, legyen a ház tágasabb, komfortosabb, így hát belevágtak az építkezésbe.
Nem csupán egy nagyobb nyaralót akartak építeni, hanem egy igazi otthont. Az eddigi nyarak se csak arról szóltak, hogy milyen jó a Balaton mellett nyaralni, hanem arról is, hogy itt otthon érzik magukat. Ugyanis mindketten a Dunántúlról származnak. Borinak az őrségben telt a gyermekkora, abban a faluban, ahol Magyarország egyik legszebb műemléke, a Jáki templom található, férje Sándor pedig pécsi. Érthető hát, hogy igazi otthont akartak teremteni a Balaton-felvidéken - igazibbat, mint a nagyvárosban, bár mindkettőjüket odaköti a munka, hiszen szakterületükön sikeres emberek, ám az ész- és érzelmi érveket mérlegre téve a családi főhadiszállás színhelyéül a felsőörsi öreghegyet választották.
2001 tavaszán kezdték építeni házukat Koltai József építészmérnök segítségével, akitől azt kérték, hogy terveit a helyi építészeti hagyományokból merítve alkossa meg. Így született meg téglából és kőből a hajdani tornácos hangulatot idéző, sok jó népi tapasztalatot sűrítő, két oromzatú, fafaragással díszített ház.
A ház frontján kiugró középső tömb mindhárom falán ablakok vannak, így nemcsak a kilátás tökéletes, de a helyiség megvilágítása is, hiszen mindig besüt a nap. Ez a megoldás kivételesen nem a magyar, hanem az angol építészetből származik, nevezetesen a századfordulón élt híres skót építész, Mackintosh elveit követi.
Az emeletes ház szintjein generációk osztoznak. Lent laknak Boriék, fent egyetemista gyerekeik, az egyik szárny a lányuké, a másik a fiuké.
Amikor - egy ausztriai tapasztalatokkal rendelkező, s emiatt igen lelkiismeretesen és precízen dolgozó bakonyi kőművesbrigád segítségével - elkészült a ház, a barátok olyan igényesnek találták, hogy azt tanácsolták, ide lakberendező kell. Nem kellett kétszer mondani, mert bár Boriéknak igen határozott elképzelésük volt a házról, szívesen dolgoznak szakemberekkel. Tasnádi György belsőépítész ajánlására felkeresték Murai Gyöngyi lakberendezőt, akivel harmonikus munkakapcsolat alakult ki.
Miután Gyöngyi számára ismertté vált a család életmódja, igénye és ízlése, egy visszafogott állandó értéket tükröző, évszakmentes szín- és hangulatvilágban kezdett gondolkodni.
Mivel a család vonzódik a régi bútorokhoz, s adott volt a déditől elkért ónémet tálalószekrény, ehhez keresték, válogatták a többi darabot is, többnyire a pécsi bolhapiacról. Ezután Fertői Miklós faszobrász-restaurátor értő gondossággal rendbe hozta az itt-ott elpiszkolódott vagy hiányos bútorokat, s a végeredmény egy kicsit régies, kedvesen vidékies hangulatú miliő lett.
A földszint osztatlan közös térré alakult, középső részén a nappali, mellette az étkező és a konyha található.
A nappali neorokokó ülőgarnitúrája kényelmes és elegáns vendégfogadó hely, ám Bori legjobban az ablakmélyedésben kialakított széles ülőpárkányon szeret olvasni. Mivel a bútorzat meghatározó darabja a dédi ónémet tálalója volt, hogy egységes legyen a látvány az új könyvespolcok frontoldalain ennek vésett vájatait vitték tovább. A Gyöngyi által tervezett konyhabútoron pedig az erkély keresztlécei ismétlődnek, így a különböző elemek szinte beszélő viszonyban vannak egymással. Külön érdekesség a konyhaszekrény tetején végigfutó üvegmozaik - Szigeti Bálint munkája -, ami a mögé rejtett világítás által kel életre.
A tágas tér lelke a gyönyörű, padkás, zöld színű cserépkályha, ami a télen használt központi fűtés mellett igen jó szolgálatot tesz a hűvösebb tavaszi és őszi napokon.
A földszint másik szárnyában található a szülők hálószobája, amelynek egyik különlegessége a hajlított támlájú, egyedi tervezésű ágy, a másik pedig a visszafogott színvilágú mexikói textilegyüttes, amelyeket Bori a helyszínről hozott a falon lévő festménnyel együtt.
A földszint komfortját a fürdőszoba teszi teljessé, amely a sok tölgyfával szinte a lakótér folytatása. Persze nem véletlenül, mert Bori kifejezetten lakófürdőszobát kért a lakberendezőtől. Hideg hatású csempe helyett meleg faburkolatot, ahol még a hűvösebb napokon se lehet dideregni a zuhany alatt.
Bori hazatért hát. Az alföldi nagyvároshoz ugyan még jó darabig odaköti a hivatása, de hát nem olyan nagy ez az ország.
Szöveg: Ibos Éva
Fotó: Székely Péter
| Képgaléria | ||
|
|
|
|
|
||||||||
|




