Szentendre… Erről a városnévről szinte mindenkinek egy biztatóan langyos tavaszi séta, egy forró nyári napon a Duna parton az utolsó cseppig kiélvezett fagylalt vagy egy csillagos nyárestén valamelyik teraszon jólesően elfogyasztott pohár bor emléke jön elő. Ezek az emlékek azok, amikért én egykor a környékre költöztem és ezek az emlékek azok, melyekért úgy gondoltam, hogy a munkánkat –a lakberendezők és a LOSZ munkáját bemutató tablókat– kiegészítem ma már barátnőm, egykor tanárom, Sándorfy Éva különleges „tetőképeivel”. Ez az elnevezés igen találó és szellemes, hiszen bontott, kiszolgált tetőcserepeknek ad méltó öregséget azzal, hogy kivetíti azokat az érzelmeket, emlékeket, hangulatokat, melyeket ilyen tetőcserepek által biztonságossá tett otthon kényelmében, melegében mindannyian őrzünk.

Gondolom, azt le se kéne írnom – hisz mindenki tudja -, hogy ennek a biztonságos otthonnak a kényelmét, melegét ki-ki a saját útját bejárva is megteremtheti, de lakberendezővel talán nem kell hozzá egy fél élet. Ez volt a lelki ihletésű kapcsolódási pont, amiért úgy éreztem, Éva képeinek helye van a kiállításon. A gyakorlatiasabb gondolatom pedig az volt, hogy nekünk lakberendezőknek az is fontos dolgunk, hogy az alapvető funkcionális tervezésen felül a kiegészítőket is megfelelő gondossággal válogassuk az adott térbe, hogy az a bizonyos otthon tényleg hangulatos és meleg legyen. Ezekkel a képekkel bárki kézzel foghatóan őrizheti egy-egy utazás vagy csupán pillanat emlékét.

A megnyitón Szentesi Nóra, a LOSZ elnöke beszélt a Szövetségről, az elmúlt tíz évről, munkánk jelentőségéről. Őt követte Fehér Juli, a szentendrei Polgármesteri hivatal korábbi sajtóreferense, aki személyes tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel, hiszen nem rég költözött családjával új házukba és az építkezés során kértek lakberendezői segítséget. Kis műsorral is igyekeztünk színesíteni a megnyitót: Kocsis Mariann színművész olvasott fel részleteket Juli, Éva, jómagam és a saját utóbbi időkben kedvenc olvasmányából, mely az otthonteremtés nehézségeit sorolja kitűnő, finom humorral. Ehhez csodálatos hangzású, délszláv hangulatú muzsikával járult hozzá Wertetics Szlobodán harmonikaművész, akinek nevét nyilván ismerik azok, akik kedvelik a délszláv zenét. A műsor után a kötetlen beszélgetést a Hunyadi és Győrffy pince kiváló borai ill. a pomázi Marci Bolt friss süteményei indították.

Azt hiszem, a megnyitó műsora tökéletesen illeszkedett Szentendre mediterrán hangulatához –menjünk csak fel a Templomdombra és onnan nézzünk körül!-, Éva déli kisvárosokat idéző képeihez és a cudar tél után tavaszi melegre vágyó testünkhöz-lelkünkhöz.

Mikor e sorokat írom, már bíztatóan csicseregnek a madarak.

Hasonló szép estéket kívánok mindenkinek:

Berzsenyi Márta, lakberendező